A diszlexia okai
A diszlexia okaival foglalkozó legtöbb empirikus kutatás a fonológiai szintű szövegfeldolgozás, valamint a diszlexiás és a nem diszlexiás személy agyi struktúráinak különbségei közötti kapcsolatra összpontosít.
A diszlexiáról régóta azt gondolják, hogy genetikailag öröklődik, bár erre a közelmúltig nem volt tudományos bizonyíték. A diszlexia kialakulásának valószínűségét növelő gének jelenléte nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ilyen gyerekeknél automatikusan diszlexia alakul ki. Egy adott gén azonosítása nem garantálja, hogy a tesztelt gén szükségszerűen aktívan felelős egy adott viselkedési stílusért. De feltehetően a genetika okozza a legtöbb fejlődési diszlexiát. A környezeti tényezők is szerepet játszanak. A viselkedés nem csupán az öröklődés vagy a környezeti hatások függvénye. A viselkedés mindig mindkét tényező eredménye. A diszlexia génjeivel kapcsolatos kutatások azonban meggyőzőek, és azt sugallják, hogy egy azonosított diszlexia-specifikus génnel rendelkező gyermek nagyobb valószínűséggel mutatja majd az olvasási zavar tüneteit.
A jelenség a központi idegrendszer atipikus felépítésén és működésén alapul. A diszlexiás embereknek általában szimmetriája vagy atipikus jobb félteke-aszimmetriája van a halántéklebenyen (Rumsey et al. 1992). Míg számos olyan terület van, mint például a Broca-terület, vagy a halántéklebeny nyelvspecifikus területei, ahol az fMRI-vizsgálatok kimutatták a nyelvi és/vagy olvasási folyamatok során bekövetkező aktivációs különbségeket.
