Diszlexiás tanulók pszichés állapota
Hogyan épül fel a másodlagos következmények rendszere?
A diszlexia esetében az olvasási képesség hátterében álló kognitív-nyelvi képességek deficites működéséről beszélünk. Az intézményesített oktatás rendszerében a gyakorta irreálisan magas elvárásokkal nem, vagy csak hatalmas erőfeszítések árán tudnak megfelelni az érintett gyermekek. A kognitív igénybevétel fizikailag és mentálisan is elfárasztja őket. Az iskolai teljesítményben megjelenő kudarcok érzelmi és társas frusztrációként csapódnak le. A normaorientált értékelés során a tanulók teljesítménye összehasonlítható, ez a diszlexiás fiatalok esetében jóval alacsonyabb önbecsülést eredményezhet. A megjelenő komoly frusztrációk oldásának érdekében védekező mechanizmusokhoz nyúlnak, melynek eredményeként esetükben a tanulási környezetet negligáló viselkedés jelentkezhet.
Frusztráció
A frusztráció a tanulmányi előmenetellel összefüggésben jelentkezik. A diszlexiás gyermek erőfeszítései ellenére kevésbé olvas hatékonyan, nehezebb számára a szövegértés. Ebből kifolyólag tanulási nehézségekkel kell szembenéznie, hiszen a legtöbb tanegységet írott nyelvi anyagon keresztül sajátítják el a tanulók (pl. történelem, földrajz…). A nehézségek miatt az olvasás komoly mentális koncentrációt igényel, ami kifáradáshoz vezet. Az erőfeszítések ellenére gyakorta kaphat negatív visszajelzést mind tanulmányi eredményeinek képében, mind társas környezete szereplőitől. A kedvezőtlen feedbackek miatt csökken a tanulási motivációja, ami miatt a teljesítménye tovább romlik. Innentől a folyamat öngerjesztővé is válik, s rengeteg frusztrációt szül.
Alacsony önbecsülés
A negatív visszajelzések eredményeként hamis énkép épül ki a gyermekben saját (tanulási) képességeit illetően. A legtöbb anyag befogadása, illetve a számonkérés jelentős része írott nyelven keresztül zajlik. Sem a tanulás módja, sem a tanulás sikerességéről szóló beszámolók nem szolgálják a diszlexiás tanuló sikerességét. Olyan pedagógiai környezetről beszélünk tehát, amely nehezen tudja a legtöbbet kihozni a tanuló képességeiből, s a számonkérés során gyakorta fals módon értékel (lásd: szöveges feladatok rossz megoldása nem feltétlenül tükrözik a gyengébb matematikai képességet). A tanulási énkép ezen eredményeknek megfelelően negatívan alakul, s alacsony önbecsülést eredményez.
Szorongás
A szorongás bizonytalan külső (esetleg belső) veszélyek előre vetítéséből fakad. A diszlexiás tanulók hamar (nagyjából 3-4. osztály környékére) megtanulják, hogy az írottnyelvi feladatok tekintetében alul teljesítenek, így minden olvasási, esetleg írási feladathelyzet szorongással tölti el őket. Különös szituációs nehézséggel bír a nyilvános hangos olvasás, ami a referencia társaság előtti megszégyenülés lehetőségét is tartogatja.
Harag
A harag a sikertelenség, a felnőtt és/vagy kortársi közösség elutasítása által okozott frusztráció eredménye. A harag leggyakrabban tanárokkal, osztálytársakkal, és nem ritkán a szülőkkel szemben fejeződik ki.
Elkerülő magatartás
A diszlexiás tanulók az olvasással-írással kapcsolatos szorongásuk miatt igyekeznek elkerülni azokat a szituációkat, ahol ezen képességeiket kell igénybe venniük. Megjelenhet az órai feladatvégzés, a tanulás, illetve az iskola kisebb-nagyobb mértékű kerülése.
Depresszió
A depresszió gyakori szövődménye a fent említett jelenségeknek (pl. a rossz énkép, a frusztráció, a harag, a szorongás, a tanulmányi kudarc). Nem fordul elő minden esetben, ugyanakkor depresszió nagyobb valószínűséggel jelenik meg a diszlexiás személyek életében az élet bizonyos szakaszában.

Következtetés
Nagyon fontos a párbeszéd az érintett tanuló és a közvetlen társas környezete között. Rendkívül fontos a másodlagos következmények megelőzése. Ehhez fontos a személyre szabott haladás, az egyéni teljesítményhez viszonyított értékelés. A szülők, a tanárok, illetve a kortársi közösség elfogadó és szupportív hozzáállása. Amennyiben nem alakul ki a tanulási helyzettel kapcsolatos frusztráció, harag, negatív énkép, megelőzhetők a komolyabb konzekvenciák mind társas, mind érzelmi szinten.
