Mi a diszlexia?
A diszlexia kifejezés a görög „dys” szóból származik, ami nehézséget, és a „lexis” szóból, ami nyelvet jelent, vagyis a diszlexia „szó/nyelvi nehézség”. A diszlexiát több területen leginkább a tanulási folyamatokhoz kapcsolódó képességek és készségek alulműködésének kombinációjaként írják le: olvasás, írás-helyesírás (diszgráfia) és matematika (diszkalkulia). Általában a feldolgozási sebesség, a rövid távú memória vagy a munkamemória, a strukturáltság, a vizuális és auditív észlelés, a beszélt nyelv és a motoros készségek alacsony szintje lehet jellemzője. A diszlexia nem függ az intelligenciától, a társadalmi-gazdasági feltételektől vagy az oktatás módjától. A diszlexia oka az egyén minimális cerebrális diszfunkciója a nyelv beszédhangjainak feldolgozásában – azok megkülönböztetésében és manipulálásában. Mindezek megnehezítik annak megértését, hogy a kimondott szót meghatározott beszédhangok sorrendisége hozza létre.
A diszlexia neurológiai eredetű állapot, amely nem betegség, és nem gyógyítható, noha bizonyos országokban a diagnózis felállítása egészségügyi kompetencia. A diszlexia csak az adott gyermek tanulási képességei-készségei alapján – különböző olvasási és írási összetevők (olvasási és szövegértés, helyesírás stb.) és fonológiai készségek (pl. differenciálás, szegmentálás) elemzésével azonosítható.
A diszlexiát nem a rossz iskola, a helytelen tanítási gyakorlat, nem a hanyag szülők vagy a nehéz életkörülmények okozzák. Mindezek a tényezők megnehezíthetik a gyermek helyzetét, de nem okozhatják diszlexia kialakulását. A diszlexia az agyműködés veleszületett eltérése: fejlődési diszlexiának nevezzük, előfordulása a kórképen belül rendkívül gyakori. Viszonylag ritka az agykárosodás vagy betegség következményeként kialakuló szerzett diszlexia.
Mi a diszlexia? 1/1
A diszlexia, mint a legelterjedtebb tanulási zavar, egyben a legelterjedtebb speciális nevelési igény is a világon. Ez a státusz pedig oktatásuk során a tanulók számára jogi védelmet biztosít, államilag fizetett szolgáltatások formájában. A diszlexia hátrányait eltérő tanulási stílussal és gondolkodásmóddal lehet kompenzálni. Magyarország köznevelési rendszere kevéssé alkalmas a diszlexiás tanulók oktatására, ezért a logopédus szakképesítése segítheti leginkább a tanulókat. A diszlexia kezelésében kulcsfontosságú, hogy megtaláljuk a leghatékonyabb módokat, amelyekkel az érintett gyermekek alkalmasak lehetnek a szélesebb körű ismeretszerzésre.
Milyen egyéb fontos tények vannak a diszlexiával kapcsolatban?
- Veleszületett.
- Egész életen átívelő nehézség.
- Genetikai – örökletes.
- Az általa okozott tanulási nehézségek csökkenthetők és/vagy mérsékelhetők folyamatos logopédiai, gyógypedagógiai korrekcióval és beavatkozással, amely általában az iskolai pályafutás teljes spektrumára ráterül.
- Összefügg a nyelvi készségekkel és a verbális képességekkel – egyes diszlexiás embereknek gondjai lehetnek ezeken a területeken.
- Arányuk a populációban statisztikák szerint kb 5-10 százalék.
- Állítólag a fiúk gyakrabban szenvednek diszlexiában, mint a lányok (Forrás: Demonet, Taylor és Chaix, 2004; Reid, 2003; Vellutino, Fletcher, Snowling és Scanlon, 2004)
A diszlexia, mint tanulási akadály hatása leggyakrabban a következőkben tükröződik:
- Beszéd- és nyelvtudás, legfőképpen fonológiai tudatosság;
- Folyékony olvasás;
- Verbális rövid távú memória;
- Gyors megnevezés;
Fontos hangsúlyozni, hogy nem minden tanulási nehézséget okoz diszlexia. A tanulónak tanulási nehézségei lehetnek más, a diszlexiával nem összefüggő tényezők miatt, mint például:
- Látássérülés;
- Hallássérülés;
- A korai gyermekkori tényezők, amelyek befolyásolják a gyermek iskolai alkalmazkodását;
- Nem megfelelő tanítási technikák;
- Beszéd – nyelvi nehézségek (például az olvasni tanított nyelv ismeretének hiánya);
- Társadalmi és kulturális tényezők;
- Érzelmi zavarok;
- Értelmi fogyatékosság.
